„Belső döntés lelki érettséggel” – Beöltözést és avatást ünnepeltek a győri szeminaristák

A győri Brenner János Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet másodéves papnövendékei november 19-én, Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepén főpásztori szentmisében öltötték magukra a reverendát a Nagyboldogasszony-székesegyházban. Veres András megyéspüspök a harmadéveseket lektorrá, a negyedéveseket akolitussá avatta, az ötödévesek pedig befogadást nyertek a szent rendet felvevő jelöltek közé. Az ünnepi szentmisén a főpásztorral koncelebrált Reisner Ferenc rektor, Bognár István spirituális, Böcskei Győző székesegyházi plébános, Császár István a szombathelyi Sarlós Boldogasszony-székesegyház plébánosa és Kiss Endre a gyulafehérvári szeminárium lelki vezetője.

03

A megyéspüspök a szentmise elején hangsúlyozta, hogy ez az ünnep nemcsak a kispapok személyes ünnepe az Isten felé való haladásuk útján, hanem az egész Egyház és az Egyházmegye ünnepe is egyben. Továbbá emlékeztetett a mai liturgikus emléknapra, amikor az Egyház Árpád-házi Szent Erzsébetre emlékezik. A papnövendékek felé fordulva így fogalmazott: Rá tekinthetünk, mint Krisztus kiváló követőjére az alázatban. Ahogy Krisztus is kiüresítette, megalázta önmagát és teljesen az Atyának vetette alá életét – így tett Szent Erzsébet is. A jelenlévő kispapok számára, akik Krisztus szolgálatára törekszenek érdemes szem előtt tartaniuk Erzsébet alázatát, hiszen csak ezzel az alázattal és az Istennek való teljes odaadottsággal szolgálhatják Istent.

Homíliájában Veres András püspök a felnőtté válás, nevelés sajátos szakaszait helyezte párhuzamba az áldozópappá szentelésig tartó lépcsőkkel: Minden életkornak megvan a maga sajátossága és ezeknek az életszakaszoknak legfontosabb sajátsága az, hogy a felnőttek segítik a gyermeket a növekedésben, a fejlődésben. Ahogy az Olvasmány szavaiban (1Sám 3,8) a kis Sámuel Éli felügyeletével szolgált az Úrnak - rábízták a főpapra, hogy vezesse be őt az istenszolgálatba.

Emberi fejlődésünk során eljutunk egy egészen új életszakaszhoz a felnőtté váláshoz, amely egészen más viselkedést, gondolkodást és viszonyulást igényel. Ez a személyes, szabad döntés időszaka lesz – mutatott rá. Sokan felnőttként ez elől az időszak elől menekülnek, azonban az embernek vannak olyan belső döntései, amelyeket meg kell hoznia. Kaphatunk ugyan segítséget benne, de magát a döntést nem spórolhatjuk meg.

13
A pappá nevelődésnek ugyanígy megvannak a sajátos lépései: könnyebbség, hogy már felnőttként kezdjük és feltételezzük, hogy az illető kész a szabad döntésre és megszületett benne a vágy követni a teremtő Isten útját, szándékát. A papnevelés lépéseinek - belépés a szemináriumba, beöltözés, lektorátusság, akolitusság, jelentkezés a szentelésre – mindnek megvan a saját jelentősége, amelyeket nem szabad sürgetni. Ahogy a szellemi, lelki fejlődésnek is van egy saját ritmusa, amit követni kell.  

Itt nem pusztán tanulmányi vizsgák eredményére várunk – hívta fel a figyelmet a főpásztor. Szükséges a szellemi növekedés, hogy jól tudjuk ellátni a papi szolgálatot, de legalább ekkora vagy nagyobb szükség van arra, hogy a lelki növekedésben haladjunk. Megérlelődjön bennünk a vágyból az elhatározás és az elhatározásból egy személyes kapcsolat Istennel. E szeretetkapcsolat nélkül nem szabad vállalkozni a papi szolgálatra – figyelmeztette a papnövendékeket.

Az első döntések segítők vezetésével történnek, ahol mindenkinek szüksége van azokra a kapaszkodókra, támaszokra, amit a lelki vezető vagy az elöljáró tud adni. Nem szabad azt gondolnunk, hogy mi elegek vagyunk önmagunknak. Az Egyháznak vannak elvárasai, hogy akik a szolgálatára jelentkeznek, azok az Egyház szándékai szerint végezzék is azt. Ebben az elöljárók, nevelők hivatottak segíteni.
Az Egyház számít rátok és arra, hogy késznek mutatkozzatok nemcsak kezdeti hevülettel és szándékkal, hanem teljes odaadással Krisztus szolgálatára, a lelkek javára. A személyes istenkapcsolat és imádságos élet fogja megadni mindenkinek azt a képességet, hogy majd teljes elköteleződéssel és odaadással tudjatok odaállni a szentelő püspök elé.

05

Az Egyház nemcsak számít rátok, de imádkozik is értetek, a papi lelkiségetek fejlődéséért, hogy a szentelésre őszinte szívvel, teljes szabadsággal és elköteleződéssel jelentkezzetek.  

Végül Veres András megyéspüspök emlékeztetett egy a kispapok által már jól ismert képre: ha egy falat építünk, abból egy tégla sem hiányozhat, de különösen nem egy egész sor tégla! Az a fal ugyanis nagyon könnyen leomolna, ha egyáltalán megállna.

17

Imádkozzatok azért, hogy Isten mindennapi kegyelmét jól és fel is tudjátok használni. Adja Isten, hogy így növekedjetek lélekben és szeretetben, Isten és az Egyház iránt. Ámen. – zárta szentbeszédét a főpásztor. Az ünnepi szentmisén elhangzott Franz Schubert Ave Mariája Knatkovszky Emese, a Széchenyi Egyetem Művészeti Karának harmadéves magánének szakos hallgatója előadásában.

A liturgia végén Krisztus király ünnepére készülve, az egybegyűlt híveket köszöntötték immár együttesen a Székesegyház új harangjai is. A szentmise keretében Marton Balázs (Szombathelyi Egyházmegye), Mikó Gábor László (Kaposvári Egyházmegye), Szantner Tamás (Kaposvári Egyházmegye) és Urbán Alex (Nyitrai Egyházmegye /SK/) öltötte magára a reverendát a krisztusi papságra való törekvés jeleként.

A szentmisében a harmadéves szeminaristák közül felolvasói (lektori) szolgálatra avatták: Fábián Andrást (Szombathelyi Egyházmegye) és Kordoss Richárdot (Győri Egyházmegye).

A negyedéves kispapokat pedig akolitussá avatták: Bősze Gábor (Győri Egyházmegye), Brunczvik Mátyás (Kaposvári Egyházmegye), Grafl Ákos (Győri Egyházmegye), Kovács Gábor (Győri Egyházmegye) és Ollé Tamás (Nagyszombati Főegyházmegye /SK/).

Az ötödévesek közül Ézsöl Krisztián és Horváth Csaba a Győri Egyházmegyébe, Járfás Ádám és Rákos József a Szombathelyi Egyházmegyébe, míg Pohnert Dávid a Kaposvári Egyházmegyébe nyert admissziót.

Győri Egyházmegye Sajtóiroda (km)
Fotó: Ács Tamás

 
Read 293 times
Minden jog fenntartva. © 2019 Kaposvári Egyházmegye

Keresés